Freeland jól járt vele, hogy Danny McMillan összehozta Kevinnel. Dan és Ad közös gyermeke volt a Tengerész Parádé, de végül sajnálatos módon útjaik kicsit eltávolodtak egymástól. Vagy mégsem kell sajnálnunk? Danny szólóban szintén ikonná avanzsált, a finom, süppedos breakekrol elhíresült In-Flight Entertainment tavaly bezárt és most újraindított kiadójával valami újat tudott adni szcénának.

 De térjünk vissza mai fohosünkre… Ha már Dan is szóba került, képbe kerül kettojük közös projectje, az Uptown Connection. A Carl Cox nevével fémjelzett Ultimatum Breaks kiadónál jelent meg az elso Renegades nevu single, amit a szaksajtó az elso nu skool breaks kiadványnak kiáltott ki. Tudjuk, az újságíró szeszélyes és kikiáltós típus, Beber szerint sem o volt az, aki felkavarta az állóvizet. Tény, hogy teljesen friss volt a korong, de nem lehet egy kiadványra fókuszálni egy többbarcú stílus megszületését.

Holtbiztos kombináció. Dan-nel az Uptown Connection egy mályebb, tartalmasabb arculatnak a védjegye, ami egyértelmuen McMillan egyéniségének köszönheto. Ennek a közös munkának megvan az a gyümölcsözo tulajdonsága is, hogy Kevin sokszor alapjáratra fulladó jó ötleteinek Danny mesterien tudott új lendületet adni. Freeland-del viszont a Tsunami One-t jegyezték. Elso kiadványuk a "No 43 With Steamed Rice", amit egy ismét fontos Mariner kiadvány követett.

A breakbeathez annyi köze van, hogy break alapjai vannak a daloknak, de nem akarnak trendeknek megfelelni. Tipper, FreQ Nasty is kísérleteznek énekkel lemezeiken, tehát valami történni fog. Kevin álláspontja az, hogy a breaks színtér hatalmas lendülettel indult, számos nagy tehetség vezénylése alatt, mint FreQ Nasty, BLIM, Rennie Pilgrem, Danny McMillan, jó klubokkal, viszont manapság, ha elmegy egy buliba egész éjjel csak 2-3 szám fogja meg, amire reggel is emlékszik. Amilyen erobedobással indult a szcéna, már rég át kellett volna törnie. Szerinte túl kevés jó producer van ahhoz, hogy fénysebességre kapcsoljon a breakbeat fejlodése.
Beber és Tamra úgy érzik nagyon egymásra találtak, mert nem elég, hogy egy énekesnek nagyon jó hangja van, mint jelen esetben, ezt ki is kell használni és jól kell köré építeni a zenét. A legjobb ötletek mindig akkor jönnek, amikor csak leülnek és játszadoznak a stúdióban. Tamra eddig még senkivel nem tudott ilyen harmóniában együtt dolgozni, mintha társa kizárólag kizárólag az o énekes adottságaihoz komponálná a számokat.
Az album beharangozó maxija a Travelling volt a tizenegy számos lemezrol. A 30 tesztlemez elsöpro sikert hozott. Legmesszemenobbekig elismerték a Way Out West, James Lavelle, Lee Burridge, lemeztáskáik legnagyobb kincse lett Hybrid-éknek, Sasha-nak, Pete Tong-nak, számos fontos rádió rongyosra játszotta. Második remixlemeze jön azóta ki, és természetesen az album is megjelent idén márciusban Tayo tulajdonában lévo Mob Records-nál. Azóta a duó sok fellépést vállalt el világszerte, sajnos mi nem láthattuk oket idén nyáron.

Ha már Az album ahogy számítani lehetett rá, megosztja a véleményeket. Nekem személy szerint a Slow Down a kedvencem róla, ami hiába egy lassúbb darab, sok energia lapul benne. Hip hop osero és nuskool-os mélytartomány találkozik a lírai dallamokkal. A No Life igazán komoly táncoltató darab, míg a Rockin On The One is megmozgatja a tradícionális breakbeat hívoket egy buliban. A többi ahogy mondták szomorúbb, nem mulatós szerzemény. Kíváncsi lennék ezek után jövo év elejére milyen korongot hoz össze Kevin Adam Freeland-del, hiszen már idén februárban is azon dolgoztak, sot nyárra ígérték a befejezo munkálatokat. De, hát Tayo már megmondta a frankót: hátra kellene kötözni Kev kezeit. Nem tudja abba hagyni a munkát.

released in Freee magazine 
 
hát, kicsit szétvágva :)